Már egy ideje riogatnak minket a 2012. december 21-én lejáró Maja naptár okozta világvégével, és bevallom nem hittem a dologban. Eddig egy világvége jóslat sem következett be. Rengetegen estek pofára miután a várva-várt világégés nem jött el, pedig szentül hittek benne, még ismerőseiket és ismeretleneket is győzködtek, hogy már pedig most mind meghalunk.
Rengetegen szektákba verődtek és öngyilkosok lettek, hogy majd így megmenekülhetnek és tovább élhetnek egy szebb, új világban.
De a mai nap…
A mostani világvége jóslat más!
Nem hittem volna, de bekövetkezett!!!
Emberek vége van a világnak!
Ezt az írást azoknak írom, akik valamilyen csoda folytán túlélték az eddigieket, hogy meg tudhassák, milyen események történtek eddig.
De kedves túlélő!
Sajnálom, de ne örülj, hogy túléltél, mert nem marad ez így sokáig!
Ahogy kezdődött – 2012. december 21. 0:01 óra
Amikor éjfélt ütött az óra nevettem, hogy tessék, nem is lett vége a világnak! Pedig direkt fennmaradtam, hogy láthassam!
De egy perccel később elment az áram, megszűnt a gáz, a távfűtés. Nem folyt a víz a csapból, nem működött sem a vezetékes, sem a mobiltelefon.
Az éjszakai égen pedig sarki fény játszott!
Olyan fényes, erőteljes és hatalmas volt, hogy szinte nappali világosság lett.
Csodálatos látvány volt, de kezdett egyre hidegebb lenni.
Kint mínusz húsz fok, fűtés pedig nincs.
Különös hó – 01:03 óra
A lakásban egyre hidegebb volt. Jól felöltöztünk téli ruhákba. Pufi dzseki, sál, sapka, kesztyű, bélelt nadrág, több vastag zokni és bakancs.
Gyertyákat gyújtottunk, hogy egy kis meleget teremtsünk.
Anyám szólt, hogy nézzek ki, mert esik a hó!
De felhő nem volt az égen és a sarki fény is ragyogott még.
Az utcákat rendőrautók és katonasági járművek járták és hangosbemondón kérték a lakosságot, hogy maradjanak otthon, ne essenek pánikba és, hogy órákon belül visszaállítják a közműszolgáltatásokat.
Később észrevettük, hogy ahogy egyre több hó marad meg, az zöldes színben kezdett világítani.
Nem sokkal később egy teherautót láttam, ahogy fel-alá jár.
Fogtam a távcsövem és láttam, hogy műszerek és antennák vannak a jármű tetején.
A kocsi oldalán pedig a radioaktivitás jele volt.
És a föld felkiált – 01:48 óra
Összecsomagoltunk ruhát, vizet, ételt és hasznosnak tűnő dolgokat és felkészültünk, hogy esetleg menni kell. Éppen behúztam a cipzárt a nagy utazótáskán, amikor mély morajlás, süvítő, üvöltő hang rázta meg Pécs városát. Rémisztő volt! Mintha különös szörnyek hada ébredne éppen.
A hang folyamatosan morajlott és fokozatosan erősödött. Még a ház is beleremegett a különös üvöltésekbe.
Sokáig kerestük, firtattuk a hangok forrását és arra következtettünk, hogy a föld alól jön.
Már kezdtem megijedni. Nem tudtam, mit csináljak. Meneküljünk, vagy kivárjunk?
Kint iszonyatosan hideg van, sugárzó hó esik a semmiből, nincs kommunikáció.
Ráadásul már a rendőrség és a katonaság sem járja az utcákat.
Megmozdult – 02:23 óra
Habár panelban lakom, ami nem valami biztonságos, ami a természet erőivel szembeni ellenállást illeti, de úgy döntöttem maradunk, mert kint a mínusz 20, 30 fokban és ebben a furcsa hóban nem hiszem, hogy soká bírtuk volna. Kihez mentünk volna, kitől kértünk volna segítséget? Főleg a mai világban.
Arra lettem figyelmes, hogy az utcán emberek kiabálnak, nevetnek, káromkodnak, törnek, zúznak. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy egy olyan öt-hat főből álló társaság kezükben alkoholos üveggel, láthatóan részegen randalíroznak.
Kukákat borogatnak és az autók szélvédőit törik be azzal, ami éppen a kezükbe kerül.
Két férfi oda ment hozzájuk, hogy leállítsák őket.
Ordibálni, veszekedni kezdtek egymással.
A morajlások ekkor már ritkábbak és halkabbak voltak és a sarki fény is halványulni kezdet.
A csőcselék továbbra is szidalmazta a két férfit, majd rájuk támadtak.
Összeverekedtek, ám a két férfi pisztolyt rántott és közéjük lőttek.
A vandálok ekkor hanyatt homlok menekülni kezdtek, és ebben a pillanatban hatalmas morajlás hallatszott. Minden beleremegett, még a menekülő csőcselék is hasra esett a hóban.
Amint elült a hang, minden elkezdett finoman remegni. Valamilyen különös földrengés volt ez.
Folyamatosan zizegett minden, majd hirtelen egy hatalmas lökés, rengés rázott meg mindent. Akkora volt, hogy álló helyemben hasra estem, több szekrény felborult és az ablaküvegek is megrepedtek. Egy pár percig tartott az egész. Gyorsan kinéztem az ablakon. Nem láttam az utcán senkit, de több villanypózna rádőlt a parkoló autókra, az aszfalt megrepedt több helyen. A parkoló autók elmozdultak a helyükről és több helyen felpúposodott a föld.
Csodálkozásomat két hatalmas rengés szakította meg. Mindkettő pár másodpercig tartott csak, de a szemben lévő panel háztömb nem bírta és a szemem láttára omlott le, melyet apróbb robbanások követtek. Gondolom a gázcsövekben maradt gáz robbanhatott be.
Féltem, hogy összedől a mi házunk is ezért mondtam anyámnak, hogy kapja össze magát, indulunk.
Eljöttek – 03:42 óra
Összeszedtük magunkat, hátizsákom a hátamra, az utazótáskát a vállamra dobtam és elindultunk.
Az ajtót bezártuk és reméltük, hogy még visszatérhetünk és épségben találjuk a lakást. Lesiettünk a negyedik emeletről, és amikor kiléptünk az utcára észrevettem, hogy elállt a hó, a sarki fény is megszűnt. Ahogy az utcára léptem, a talpam alatt még éreztem, ahogy nagyon finoman, folyamatosan remeg a föld.
Amikor felnéztem az égre, azt vettem észre, hogy a csillagok közül több megmozdult, majd egyre több csillagnak tűnő valami jelent meg az égen. Rájöttem, hogy ezek bizony nem csillagok.
A fények föl-alá cikáztak az égen és némelyikük egyre lejjebb ereszkedett. Pár pillanattal később azt vettem észre, hogy több ház teteje fölött repülő csészealjak jelentek meg, majd fénycsóvát eresztettek a tetőkre és több embert szippantottak fel, majd tovább álltak.
Eszembe jutott, hogy a jóslatok szerint a földönkívüliek megmentenek több arra érdemes embert, ezért vadul kapálózni kezdtem, hogy észrevegyenek és mentsenek meg minket is. De nem tették. Az UFO-k eltűntek a szemem elől és az égen cikázó fénygömbök is eltűntek.
Úgy éreztem vége minden reménynek.
Megtörtént a lehetetlen – 04:31 óra
Kitaláltuk, hogy elmegyünk apámhoz, akinek a Mecseken van háza, talán ott meghúzhatjuk magunkat. Gyalog indultunk neki az útnak, mivel nincs autónk és a tömegközlekedés sem működött. Ahogy haladtunk, több házat láttunk, ami összedőlt és/vagy kigyulladt. Ekkor már rengetegen voltak az utcákon, tanácstalanul, rémülten bóklásztak, próbáltak segítséget kérni a másiktól.
Több halálra fagyott embert láttunk az utcán feküdve, többüket ellepte ez a furcsa hó.
Rendőrök, tűzoltók, mentősök, katonák… Nem voltak sehol!
Gondolom mindenki inkább a saját családját próbálta menteni.
Tartva a banditáktól, ahogy a város külső részei felé értünk, igyekeztünk kerülni a feltűnést és olyan helyeken közlekedtünk, ahol talán elkerülhetjük a söpredéket.
Már szinte a Mecsek lábához értünk, amikor egyszer csak felkelt a Nap!
Rövid időn belül nappal lett. Csodálkoztunk is rendesen.
Aztán megint egy hatalmas morajlás hallatszott, majd erős rengések követték egymást. Vagy tíz iszonyatos rengést számoltam mire abbamaradt.
Egyszerűen nem lehetett talpon maradni, de muszáj volt, mert menekülni kellett.
A rengések hatására több helyen szétnyílt a föld. Az utak, a járdák szétszakadtak, hol elsüllyedt, hol kiemelkedett a talaj. A házak szinte egytől egyig összeomlottak. Dőltek a villanyvezetékek, villanypóznák. Több helyen berobbantak a gázvezetékek. Hatalmas volt a káosz.
Amikor végre kezdett a szívem egy kicsit lassabban verni, észrevettem, hogy a nagy káoszban elhagytam a táskáim. A fejemet fogtam és látva, hogy anyámnál van a vizes batyu, hát vizet kértem.
Épp kortyolgattam a vizet és próbáltam fékezni a remegő kezemet, hogy a számban tudjam tartani az üveget, amikor hatalmas, iszonyatos robbanás hallatszott.
Azonnal láttam, hogy a Mecsek teteje lerobbant!
A TV Torony hatalmas darabjai és a Mecsekből származó kő és földdarabok repkedtek minden felé. Gyorsan az egyik ház romjaihoz szaladtunk fedezéket keresve és rémülettel néztem, ahogy körülöttünk csapódik be a rengetek törmelék. Ám ekkor feltűnt, hogy vörös, izzó valamik is potyognak. Gyorsan kidugtam a fedezékből a fejem, hogy Megnézzem a Mecseket.
Emberek! Kitört a Mecsek!
Ömlött a láva az oldalán végig, felgyújtva az erdőt és a házakat.
Higgyék el, tudom, hogy a Mecsek nem vulkanikus hegy, ezért is oly hihetetlen de megtörtént!
Egy kis pihenő? – 7:56 óra
Látva, hogy közelít a lávafolyam elkezdtünk rohanni vissza arra amerről jöttünk. Anyám lemaradt. Többször visszanéztem és üvöltöttem, hogy jöjjön már. Amikor nagyon lemaradt vissza akartam futni, hogy segítsek neki ám ekkor eltalálta egy jókora lávagolyó, ami az égből hullott alá.
Nem volt idő semmire, mert jött a többi is. Újra elkezdet köpködni a Mecsek. Meg sem álltam kertvárosig. Elég messzinek tűnt a Mecsektől. A láva talán idáig nem folyik el, és nem is köp el idáig. Nem is tette szerencsére.
Körülnéztem és azt láttam, hogy az emberek futkorásznak fel-alá mindenféle holmival.
Elkezdték fosztogatni a boltokat. Sokan összeverekedtek a lopott holmin.
Én is bementem az egyik élelmiszerboltba és igyekeztem vizet és konzervet szerezni.
Miután sikerült egy kis ellátmányt szereznem bementem az egyik magasabb házba, felmentem a tetőre, hogy pihenjek egy kicsit. Tudom, nem ép életbiztosítás egy magas épület tetején lenni földrengés sújtotta övezetben, de legalább úgy tűnt messze vagyok mindentől.
Annyira fáradt voltam, hogy el is aludtam egy kicsit.
Arra ébredtem, hogy nagyon melegem van és izzadok, mint a ló. Hétágra sütött a nap és közel harminc fok lehetett. Az összes hó elolvadt. Egyszerre nem tudtam mire vélni az egészet, de gyorsan levettem a téli holmit, majd ittam egyet.
Lementem, hogy hátha találok valamelyik boltban nyári ruházatot. Épp turkáltam a rövidgatyák között, amikor hangos süvítésre lettem figyelmes, majd hatalmas robbanásra.
Kiszaladtam az utcára és láttam, ahogy az égen meteorok húznak végig.
Több még a levegőben felrobbant, de jó pár becsapódott a Mecsekbe és a város több pontjára.
Láttam, hogy az egyik csatornafedél nincs a helyén és körbe van szalagozva. Gyorsan odaszaladtam, lemásztam, hátha odalent megúszom.
Hallottam a süvítő hangokat, a robbanásokat, az emberek sikoltozását, jajveszékelését. Aztán kb. fél óra múlva csend lett. Nem mertem egyből felmenni a felszínre, úgyhogy még egy jó negyedórát vártám.
Túlélők? – 13:09 óra
Felmásztam a felszínre, körbenéztem, és amit láttam…
A legtöbb épület összedőlt, vagy egy része leomlott, kiégett üzletek és járművek, holttestek mindenütt. Valamilyen csoda folytán még sértetlenül állt az a magas épület, aminek a tetején nemrég még szunyókáltam, és ahol az ellátmányt hagytam. Gyorsan felszaladtam a tetőre és mindenem meg volt szerencsére.
Ettem, ittam, pihentem és közben azon járt az agyam, hogy hogyan fogom ezt túlélni.
Telt múlt az idő, amíg nem zajokat hallottam. Oda mentem a tető szélére és lenéztem.
Láttam, hogy emberek mászkálnak lent. Kicsit furcsálltam, hogy milyen nyugodtan sétálgatnak. Aztán sikításra lettem figyelmes. Egy fiatal nő rohant az úttesten és két fickó utána!
Én kiabáltam neki, hogy fusson be ide a házba és jöjjön fel a tetőre.
De késő volt! A két férfi utolérte és a földre teperte. Gyorsan felkaptam a távcsövemet és belenéztem, hogy lássam mi történik. Ekkor szörnyűséget láttam! A két férfi szó szerint szétszaggatta a nőt és élve kezdték el felfalni. Az utcán lévő többi ember is elindult feléjük és végül csatlakoztak.
Döbbenten kellett észrevennem, hogy a holttestek, amik eddig az utcán feküdtek, most egy nőt esznek éppen. Ám ekkor az egyik élőholt valahogy kiszúrt, hogy a tetőn vagyok és üvöltve, őrületes sebességgel a ház felé kezdett szaladni, példáját pedig követte a többi zombi. Gyorsan becsuktam a tetőre kivezető ajtót és rázártam a rajta lógó lakatot és nekifeszültem az ajtónak.
A zombik egy perc alatt felértek a tetőre és idegtépő visítások és morgások közepette feszültek neki az ajtónak. Nem tudtam mitévő legyek, hogy úszom ezt meg.
Lassan már fél órája megállás nélkül próbáltak kijutni a tetőre. Az erőm már igencsak fogytán volt és észrevettem, hogy az ajtó még egész jól bírta, de a fal nem! Kezdett az ajtó tokostul kiszakadni a falból. Ekkor elálltam az ajtó elől, ami szinte abban a pillanatban tokostul kiszakadt és az egész zombi horda azzal a lendülettel leszaladt a tetőről. Kíváncsiságból lenéztem, hogy mi a helyzet és egy kupac kilapult, véres húscsomó látszott az aszfalton.
Felkaptam a cuccomat és elindultam lefelé a lépcsőházban, amikor észrevettem, hogy az egyik lakásajtó nyitva van. A kulcscsomó belülről benne volt a zárban. Körbenéztem és nem volt a lakásban senki.
Az ajtó egy masszívnak tűnő biztonsági ajtó volt egy biztonsági ráccsal megtoldva.
Gyorsan magamra zártam a rácsot és az ajtót, majd lecuccoltam a lakásban.
A hűtőben volt étel is ital, kicsit még hűs is volt benne. A spájzban is akadt egy kis ez meg az.
De aminek nagyon örültem, hogy volt még víz a WC tartályban!
Szóval ráültem!
Szappannal és kis ásványvízzel kezet mostam, megmosakodtam, behúztam a függönyöket és az ágyra dobtam magam. Gondoltam alszok egyet és vagy egy szebb világra ébredek, vagy fel sem kelek többé.
Remény – 19:58 –óra
Fegyverropogásra és helikopterek zajára ébredtem. Kinéztem az ablakon és láttam, hogy megjött a hadsereg. Elkezdték irtani a zombikat és a túlélőket összegyűjteni.
Láttam, hogy elkezdenek sátrakat emelni és védelmi vonalat építeni.
Gyorsan összekaptam magam és elkezdtem az ajtó zárait nyitogatni és már épp a rácsot nyitottam volna ki, amikor sikoltozás, fegyverropogás, éktelen üvöltés hallatszott!
Visszaszaladtam és kinéztem az ablakon, hogy láthassam mi történik.
Sárkányok röpködtek a tábor felett és lángot fújva égették fel azt!
Akiknek sikerült kimenekülni azt elkapták és felfalták.
Ám ekkor megjött a magyar légierő négy grippen vadászgépe és rakétákkal leszedték őket.
Hurrá! Végre egy kis remény, hogy sikerül felvenni a harcot eme teremtményekkel, amik ránk zúdultak és sikerül túlélniük a természeti katasztrófákat és újrakezdhetjük.
Sajnos a táborban lévők nem osztozhattak örömömben.
A beszámoló – 22:19 óra
Észrevettem, hogy van a lakásban egy laptop, és ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy leírom a történteket és feltöltöm a honlapomra, amint újra lesz áram és internet, na meg persze ha beüzemelik a szervert.
Úgy gondoltam, hogy fontos, hogy az utókor meg tudja mi történt ezen a napon, hogy oly sok világvége jóslat után ez tényleg bekövetkezett, és az emberiségnek sikerült szembeszállnia a sorssal és kivívott magának még egy esélyt a létezésre.
Kezd visszatérni az élet – 23:41 óra
Befejeztem a beszámolót és a napnak is majdnem vége, de gondoltam, hogy feljegyzem, hogy ebben a pillanatban jött vissza az áram és kezdenek beindulni a közművek.
Amint lesz internet és a honlapom is működni fog már töltöm is fel a beszámolót.
Ja! Azt majdnem elfelejtettem említeni, hogy tíz perce ment le a Nap, de már jön is fel újra!
Nem értem! Lehet, hogy két napunk van?
Van net! – 23:52 óra
Végre van net és úgy tűnik, hogy megy a honlapom is, még ha egy kicsit döcögve is!
Nem tudom, hogy más városokban, illetve a világ más pontjain mik történtek és, hogy élték meg azt az emberek, vagy, hogy mennyien maradtunk. De remélem sokan vagyunk és képesek leszünk ezt kiheverni és újra kezdeni!
Mindenesetre kint elcsendesedik a dolgok. Se zombik, se sárkányok nem tűntek fel. A föld sem mozog és a Mecsek sem ontja már magából a lávát.
Megjelent a rendőrség, a katasztrófavédelem, a mentők, tűzoltók. A hadsereg is segít ahol tud.
Úgy tűnik minden rendben lesz!
Akkor megy fel a honlapra!
Erőt és kitartást mindenkinek!
2012. december 21. 23:56
Sikó Gábor
Ennyi, nincs tovább!!!! – 2012. december 22. 00:02
Épp véglegesítettem volna a beszámolót a honlapomon, amikor kaptam a hírt és gondoltam még gyorsan kiegészítem vele a beszámolót.
EMBEREK! MIND MEG FOGUNK DÖGLENI!
A PERCEKBEN CSAPÓDIK A FÖLDBE A NIBIRU, A NAPRENDSZER TIZEDIK BOLYGÓJA, AMI A JUPITERNÉL SOKSZORTA NAGYOBB!
MÁR LÁTOM!
ITT VAN!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ…….