A kihallgatások megtörpennek
Okoska és Törperős bekopogtak Költörphöz, de nem nyitott ajtót.
- Költörp! Én vagyok az Okoska! Nyisd ki az ajtót! Beszélni szeretnék veled! kiabálta Okoska.
- Költörp, nyisd ki az ajtót vagy betörpenttem! dühöngött Törperős!
Az ajtó továbbra sem nyílt ki.
Ekkor Okoska megpróbált belesni az ablakon, de nem látott semmit, mert be volt húzva a függöny.
Ezután hallgatózott is, de semmi nesz nem jött a házból.
- Okoska, állj félre az útból, én most bemegyek! indulatoskodott Törperős.
- Hagyd Törperős! Biztos csak elaludt félelmében! Majd visszajövünk később! Menjünk Leskéhez, hátha látott valamit!
- A törpmindenit! Menjünk! mérgelődött Törperős.
Ám Leske házánál sem jártak sikerrel!
A két törp végigjárt vagy száz gombaházat, de sehol nem jártak eredménnyel!
- Én mondom Okoska itt valami nagyon nincs rendben! bosszankodott Törperős.
- Menjünk, keressük meg Vitézt és együtt megnézzük Törpillát és Ügyifogyit! Már csak ők vannak vissza! Aztán mindannyian visszamegyünk Törpapa házába. mondta Okoska.
- Rendben van, de siessünk Okoska! Már unom a fel-alá járkálást! Össze akarom zúzni végre a gyilkos csontjait.
A két törp elindult a falu határába megkeresni Vitézt, ahol megbeszélték, hogy Tréfit eltemetik.
Igyekeztek, mert a Nap már éppen lemenőben volt és nem akarták, hogy a falun kívül sötétedjen rájuk.
- Megérkeztünk, ott a talicska! kiáltott Okoska és közben letörölte az izzadságot a homlokáról.
- Végre! De hol van Vitéz? értétlenkedett Törperős.
- Nem tudom, de a Talicskába még mindig ott vannak Tréfi maradványai! vette észre riadtan Okoska.
A törpök föl-alá járkáltak és Vitéz nevét kiabálták, hátha előkerül társuk.
Aztán észrevettek egy friss hantot, melynek közepébe egy ásó volt szúrva.
A törpök odaszaladtak és Törperős kihúzta az ásót a földből. Ekkor vér kezdett szivárogni a földből.
- Törpegek! Mi folyik itt?!
- Okoska! Ne most omolj össze! Segíts gyorsan ásni!
Törperős elkezdte a hantot puszta kézzel kikaparni. Okoska sokkosan figyelte a történéseket.
Végül Vitéz teste került elő a föld alól. Mellkasában ásó vágta sebbel, melyből szivárgott a vér.
Szája tele homokkal, szeme nyitva.
- Szegény még élt, mikor eltemették! állapította meg Törperős.
Okoska ekkor összerogyott és zokogni kezdett.
- Okoska, visszatemetem Vitézt és elhantolom Tréfit is. Te addig nyugodj meg, szükségem lesz rád!
Törperős eltemette a két törpöt. Mire végzett beesteledett.
- Okoska, irány Aprajafalva! Siessünk! sürgette társát Törperős.
- Milyen szép a telihold! jegyezte meg Okoska megtörve.
- Ez a szerencsénk! Legalább látjuk az utat. Na, igyekezzünk!
A két törp hanyatt-homlok szaladt vissza a faluba. Azt remélték, hogy a többiekkel minden rendben van.
Szaladtak, ahogy a lábuk bírta a Hold által kékes fénnyel megvilágított rengetegben. Az erdő állatainak hangjai ugyanúgy hangzottak, mint régen, mintha nem történt volna semmi borzalmas, mintha minden a régi volna.
- Nézd Törperős! Megjöttünk! kiáltott lelkesen Okoska.
A két törp hirtelen megtorpant és végignézett a falun.
Az utcán égtek a fáklyák, a házikókból is meleg fény áradt. Mint minden este! Olyan, mint minden este!
Beszaladtak a törpök a faluba. Először Törpillához mentek.
- Törpilla, gyere ki! dübörgött az ajtón Törperős.
Sokadik dörömbölésre Törpilla riadtan nyitott ajtót.
- Jaj, ti vagytok?! Megijedtem, hogy a gyilkos az!
- Nem csak mi vagyunk! Vitéz is meghalt és a többiek nem nyitottak ajtót! Elmegyünk Ügyifogyihoz és Törpapához, gyere gyorsan! dörögte Törperős.
- Jaj, te jó ég! kapkodott levegő után Törpilla.
Elindult a három törp Ügyifogyihoz, de nem nyitott ajtót, ezért gyorsan Törpapához szaladtak.
- Törpapa! Törpapa! Itt vagyunk! Nyiss ajtót! kiabálta zihálva Okoska.
Ügyifogyi nyitott ajtót, mellette Törpapa állt!
- Törpjeim! Hála az égnek, hogy ti megvagytok! lelkendezett Törpapa.
- Ügyifogyi, Törpapa! Vitéz is meghalt és a többiek nem nyitnak ajtót! Csak mi maradtunk! kiabálta kétségbeesve Okoska.
- Tudom kedves törpjeim! sóhajtott Törpapa.
- Tudod? kérdezte egyszerre Okoska, Törperős és Törpilla értetlenkedve.
- Törpapa házában találtunk egy Tréfi féle ajándékcsomagot benne egy levéllel és Törpicúr véres pelenkáját. mondta megtört hangon Ügyifogyi.
- Gyertek be törpök! Bezárkózunk és majd reggel kitörpöljük, hogy mi legyen! parancsolt törpjeire Törpapa.
A törpök bementek a kis gombaházba, bereteszelték az ajtót, az ablakokat pedig bedeszkázták és így várták a reggelt.
